|
|  | Kekecberci: Akkor most ugye, egy ideig megilletődött csendben maradunk. | |
|
|  | Kékharisnya: No igen. Ahogy mondod. Csak nem értem miért? | |
|
| | Kekecberci: Én sem értem. | |
|
| | Kékharisnya: Hiszen már annyiszor kezdted azzal, hogy nem érted. Hogy ez neked magas. Emlékszel? 1966, 1970, 1971, 1989, 1982… soroljam tovább? | |
|
| | Kekecberci:Ez most más. Tudom, azért is éppen elégszer volt zavart csönd közöttünk, mert úgy gondoltunk, ez most más. De hát ez másképpen más! Vagyis más nagyságrend a másságban! Másabban más! Fene egye meg, mindjárt belezavarodok… | |
|
| | Kékharisnya: Első feladat, rájönni, mitől és hogyan más? | |
|
|  | Okostojás: Van sok minden, ami evidens. | |
|
| | Kekecberci: Nincs több monitor! | |
|
| | Okostojás: A monitor az azért nem akkora szám. A Szörnyekkel kezdődött, és aztán tartott még három filmen keresztül. De az akkor ugyebár, csak egy négy filmre szóló változás. Attól még nem illetődnénk meg ennyire. Olyan változás már volt elég. Súlyosabb, ami igazi, életmű-léptékű. Például, hogy eltűntek a hosszú snittek! Valami, ami összenőtt az életművel. Eltűnt, ami az Így jöttem óta Jancsó-védjegy. | |
|
| | Kékharisnya: Bizony, eltűntek. Vagy ha mégis késik a vágás, mert néha ugye késik – többé az sem az. Grunwalsky kamerája másképpen jó! | |
|
| | Okostojás: Mondjuk annyiban hasonlít Jancsó többi operatőréhez, hogy tud tolakodó lenni. Agresszív, mint egy Köpenyes a Szegénylegényekből, vagy egy Fehéringes a Fényes szelekből. Csak másképpen. | |
|
| | Kekecberci: Jól van, Tehát a híres-nevezetes jancsói hosszú snitt is over… Akkor ennyi? Akkor most ezt érzem a levegőben? | |
|
| | Okostojás: Nem. Nyilván ennél is többet. | |
|
| | Kekecberci: Na kezdjed! | |
|
| | Okostojás: Nos… ühm-ühm.. itt most torokköszörülés jön. Egészen idáig valamennyi Jancsó-opuszt a kezdetektől – összeköti a “komolyan vett világnak” kijáró, egységes szempontú analizáló attitűd, ahol a film, mint e világról szóló látlelet, képes beszéddel és beszédes képekkel nyilvánosságra hozza az analizáló szerző ítéletét…. | |
|
| | Kekecberci: Hát… Jancsó már az Égi Báránytól kezdve szokott kicsit tréfálkozni, később egyre többet. Ami pedig a lényeget illeti, hát persze hogy van lényeg! Attól opusz az opusz, vagy hogy is mondtad… | |
|
| | Kékharisnya: Amíg modernitás van, addig Lényeg is van. Csakhogy most már belecsobbantunk a posztmodernbe… | |
|
| | Kekecberci: Ja. Ha csak úgy nem! | |
|
| | Okostojás: Nézd, eddig ha kevés elem maradt is változatlan, egy biztosan: az eredmény-közlés, a morális ítélet-hirdetés komolysága, sőt ünnepélyessége. Ehhez dukál például maga a híres-nevezetes hosszú beállítás. | |
|
| | Kekecberci: És ha nincs többé hosszú snitt, akkor arra komolyság- és ünnepélyeség-hiány volna a magyarázat? | |
|
| | Okostojás: A modernitás komolysága és ünnepélyessége - mely kijár a világról, mint egészről szóló bármilyen fontos mondanivalónak, csak akkor változhat meg, ha a rendező hite nem csupán a világ megváltoztathatóságában, az oda vezető baloldali, liberális utópiáikban rendül meg… | |
|
| | Kékharisnya: Mert hogy az már régen megtörtént: a Zsarnok szíve a nyolcvanas évek elején világnézeti válságot bizonyít Jancsó életművében… | |
|
| | Okostojás: Igen, és mi minden meg is változott onnantól! Ám de ebben az ünepélyesség-dologban még azután sem változott semmi! Nem változhatott meg, még csak egyetemes pesszimizmus következményeként sem, mely a létező világot a Káosz árnyékában értelmezi. Káosz és Apokalipszis, komoly témák: komolyan kell őket kezelni. Volt hozzá négy film. Volt hozzá sok zavaros gyilkosság, eső, monitorok és főleg ünnepélyes és koncentrálásra késztető hosszú snittek… | |
|
| | Kekecberci: Volt! De már nincs! | |
|
| | Okostojás: Mert mindez akkor változik meg igazán, ha Jancsónak egyenesen a világ állapotának megítélhetőségéről, a lényeg megragadhatóságáról támadnak kétségei. Hogy ezek a kételyek éppen a modernizmus szigorúságában nevelkedett alkotóban születtek meg, és nyertek a kortárs magyar filmben megint egyedülálló formát, ez bizony Jancsó kivételes alkotói nagyságát dicséri. | |
|
| | Kékharisnya: Bizony, Jancsót már csak magas kora is az egy-szempontú látásra, élete értékeinek “komoly és ünnepélyes” számbavételére késztethetné. És mégis… | |
|
| | Okostojás: Szóval, ami stilárisan a megújult Jancsót, és mindjárt ezt a Lámpás-filmet jellemzi, az egyszerűen a harmincöt éve érvényes karakterisztikumok pontos ellentéte. Most egyszerre eddig ismeretlen ritmusú, hirtelen vágásokat látunk, ahol nem is csak a beállítások rövidülése az újdonság - hiszen azért akad itt hosszú snitt bőven - hanem a snitt-váltások kiszámíthatatlan logikája, mely legkevésbé sem juttatja többé eszünkbe a világ-analízisek komolyságát. A kamera gyakran rögzített helyzetben, mintha színházat figyelne, máskor híradós-dokumentátor pozícióból keresi a látványt, gyakran mintha a játékteret figyelő beépített biztonsági rendszer része volna. Néha ugyanez a kamera a Jancsónál még soha nem látott óriás-daruk segítségével valószínűtlen magasságokba jut, például egy Duna-híd pillérjén, láncain egyensúlyoz, ahol egyszerre fényképez madártávlati panorámát, és az odafent mozogni alig képes hősök vicces kis jeleneteit… | |
|
| | Kekecberci: Gratulálok. Ezt jól kivágtad. | |
|
| | Okostojás: Sajnálom, nem hagyom magam kizökkenteni. Mert ha komolyan vesszük a megragadhatatlan, és mégis mozgóképpel megragadott ezredvégi valóság paradoxonját: ezek a képek mind arról mesélnek, hogy él együtt valószínűtlen szimbiózisban kisszerű és nagyszabású, bármi, amiből következne valami országos és globális érvényű szabály és igazság, és valami, ami vele egy képben egyazon beállításban sugallja, hogy ilyen szabály és igazság nem létezik. Nagyhangú rögtönzésekbe, halandzsa-dialógusokba bonyolódó hősök reprezentatív totálképek csücskében egyensúlyoznak: mondjuk reprezentatív óriás-szobrok, nemzeti emlékhelyek tetején. Ilyen hely a Lánchíd, ilyen hely a Kerepesi temető… | |
|
| | Kékharisnya: És az sem akármilyen újdonság szerintem, hogy ha egyszer folyton nagy magasságba és hatalmas, lepusztult - leégett, szétvert, összedőlt – csarnokokba jutunk, akkor mindenütt minden áttekinthető! Vagyis az előző filmcsoport kortársi labirintus-helyszínei, monitor-tükröződéssel együtt jelentőségüket veszítették… | |
|
