Jancsó Miklós filmjei |
 | Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
Mozibüfé, anno
|
|
|
| | |  | Kekecberci: Jól van, megvagyok győzve. Ettől éreztem, hogy más rendező filmje volna ez a Lámpás, de azért mégis csak az övé, Jancsó Miklósé. | | | |  | Okostojás: Nem, ez még nem minden. Ott vannak még a szüzsé-színtű újdonságok. | | | | | Kekecberci: Az meg mi fán terem? | | | | | Okostojás: Hát csak koncentrálj a szereplőkre! Megjelent a „gengszter-üzletember-politikus”, egy vadonatúj, szürrealisztikus személyiségjegyekkel teliaggatott emberfajta. Volt ilyen eddig? Ugye hogy nem volt! Ez az új figura történet-építő kapcsolatban áll a „néppel”, melynek képviselője egy Jancsónál még ugyancsak nem látott, klasszikus kabaré-hős. | | | | | Kekecberci: Kitalálom! A Gengszter Kapa, a nép meg Pepe… | | | | | Okostojás: Hát ez azért nem ennyire egyszerű, de egyelőre még ez a gyors azonosításod is oké. A nép vicces előképét pedig még csak nem is a magyar film nagykorúsága utáni filmvígjátékokban kell keresni, vagyis nem a hatvanas évek után, hanem korábbi idők örökségében, a háború előtti varieté-bohócok, kávéházi tréfák figurái között. | | | |  | Kékharisnya: Nekem Hacsek és Sajónál találóbbnak tűnik Harlekin és a Fehér Bohóc… | | | | | Okostojás: Jól van. E figura-páros is változatokban él, mindazonáltal szerep-változatai leginkább a klosár- és újgazdag-lét szélsőségei közt ingadoznak. „Pepe” és „Kapa” – játékos konfliktusaik végtelen sorozata által egymáshoz kötődő örökös sorstársak, barátok, szövetségesek, üzletben, politikában, vagy csak a balekségben, a nyomorúságos túlélésben – néha bizarr személyiség-vetületeikkel maguk jelzik az egész társadalom alapvetően igen egyszerű élet-alternatíváit. Lehetsz fent – és akkor mintha Isten lennél, mindenható és halhatatlan - és lehetsz lent, akkor élsz még, de mintha máris halott lennél. | | | | | Kekecberci: Nem baj, feltámadsz. Valami mefisztói anyajeggyel a nyakadon. A feltámadásokból tudom, hogy tényleg Jancsó-filmben vagyunk. Különben összezavarodnék az újmódi ka-rak-te-risz-ti-kuuumokotól… | | | | | Kékharisnya: Nem is a feltámadás az újdonság! Hanem hogy lehetsz itt is, ott is. Ebben az új világban ugyanabból az anyagból gyúrták az ideiglenes balekokat, és a maffiózó-félisteneket, akik éppen ezért már csak játékból is helyet cserélhetnek. | | | | | Okostojás: Itt megjegyezném, hogy ez a helycsere – a sors hatalmából a hatalmaskodó és kiszolgáltatottja szerepcseréje, amikor itt például a bankigazgatók egymás feneke alól húzzák ki a széket, éppenséggel régi jancsói motívum. Éppen csak egészen idáig, úgy tízegynéhány filmen keresztül legkevésbé sem volt játék. Emlékezzetek csak: a legutóbbi darabok, A zsarnok szívétől a Kék Duna Keringőig tartó öt játékfilmes korszak termése, akár kosztümös- akár kortársi közegben játszódtak, akár aktuál-politikai mesére vette őket a Mester, akár a múltra reflektáltak, akár időtlen Káoszra – csupa manipulációs történet. | | | | | Kekecberci: Az meg mi fán terem? | | | | | Okostojás: Ugyan, mintha nem beszéltünk volna róla már százszor! Öt olyan film, melyekben kivétel nélkül sötétben bujkáló pártütők, összeesküvők próbálják kijátszani egymást, és a nekik kiszolgáltatott ideiglenesen vagy tartósan védteleneket. Működésük pedig, bárhol is folyt a mese szerint – reneszánsz királyi udvarban, kortárs értelmiségi érdekkapcsolatok hálózatában, a kilencvenes évek honi állam-apparátusában – mindenképpen „bizánciasan” túl-konspirált volt. | | | | | Kekecberci: És most? Semmi Bizánc? | | | | | Okostojás: A Nekem lámpást adott az úr, Pesten viszont olyan mozidarab, melyben a „manipulációs szüzsé” úgy marad meg, hogy hiányzik belőle titokzatosság. | | | | | Kékharisnya: Akkor ugye szerinted sem véletlen, hogy a konspirációhoz hagyományosan társítható „régi” terek is hiányoznak. | | | | | Kekecberci: Jaj de tudtok örülni, hogy összeállt a kép! Hogy azért lehet annyi csarnok, mert semmi sem titkos… Az a kis ártatlan Kapa! Lop is, gyilkol is, a Lánchidat is megveszi, a Várat, is, és marad Pepe az angyalszárnyakkal. Ez nem Bizánc? | | | | | Okostojás: Ugyan, ugyan. Ezekben a tágas terekben éppen annyian járnak rosszban, mint eddig, viszont mintha oka fogyottá vált volna a manipulatív szándék elleplezése. A film fontos pontjain a titkos agresszor néhány mondat után színt vall, általában hangos, önmaga paródiáját nyújtó, jellegzetes, direkt az új Jancsó-trend számára kikevert „hatalmaskodás jelenetben.” | | | | | Kekecberci: Vagyis jön Kapa, és ordítozik. Ez jó. Ez a „hatalmaskodás jelenet”. És tényleg ez Jancsó-trend értékű. Eddig volt a hosszú snitt, most hatalmaskodás-jelenet. Új Védjegy! Félreismerhetetlen. | | | | | Okostojás: Hát akkor örüljünk. A monitoros- titokzatos filmek után ezt az egészet akár optimistának is tekinthetnénk. Hiszen van benne vér és erőszak, de hiányzik a tárgytalan szorongást gerjesztő súlyos közeg, melynek megteremtését szolgálta minden kép, minden mondat az előző korszak filmjeiben. A Jézus Krisztus horoszkópjában, 1988-ban még világos célzás történik Kafkára, és egy kafkai világra, ami ott teljesen komolyan veendő. És tessék, a Lámpás ugyanilyen kafkai helyzetekben, ugyancsak irracionális büntetések, kiszámíthatatlan jutalmazások, érdemtelen emelkedések és süllyedések sűrű sorozatát kínálja, és mi csak röhögünk… | | |
|
|
|
|
|
|
